Ez a blog sem hagyományos, sem tematikus skatulyákba nem illeszkedik. Bármi helyet kaphat itt, ami megragad, érdekel vagy épp foglalkoztat: versek, mesék, receptek, gyöngyékszer-alkotásaim. Minden és bármi.
Elsőként álljon itt egy Apollinaire vers, Radnóti fordításában. Szerintem varázslatos képekkel dolgozik. Az eredetit nem ismerem, így nem tudom, mennyi a költő érdeme és mennyi a fordítóé ebből a buján kavargó "Kert"ből, amit a vers megelevenít, de mindenképpen hálás vagyok, hogy papírra vetették e sorokat. Meneküljünk el egy rövid időre az esős - szeles - hideg októberből Délre!
Guillaume Apollinaire: Délen
fordította Radnóti Miklós
Zenit
Zengő panasz
Sugár remeg a kerten
Ahol a nagy varangy azúr hangon mereng
A szenvedélyes csend ünője fut ijedten
S egy sebzett szívü kis csalogány füttye leng
Csókommal illetett tested szép rózsabokrán
A gránátalmafán hintáznak szíveink
S hogy nézzük ép kihajt egy ág szirom remeg rám
S a gyönge szélben már az út felé kering
