Napraforgók

kép forrása: lia-amalia.blogspot.com

Még mindig javíthatatlanul várom a virágokat, a színeket, az illatokat. Zenében már rátaláltam! :)

http://www.youtube.com/watch?v=nROJcoQUyRc


(Nem lett link, nekem az valahogy sose jön össze.)

Mes petits bijoux

Szinte biztos vagyok benne, hogy a bizsu szavunk a franciából került a magyar nyelvbe. Átesett azonban egy lényeges jelentésbeli módosuláson: míg a magyarban afféle kevéssé értékes ékszer, sokszor pejoratív értelmű rondaság megnevezése, addig a franciában ez az 'ékszer' szó. Mindenre ezt használják, a gyémánt fülönfüggőtől az arany nyakláncon át a műanyag lepkés csatig. Magyar aggyal kissé szokatlan ez a "felértékelődés", furcsa, hogy a bizsu valódi értéket képvisel. Én mégis ebben a franciás szellemben nevezem bijoux-nak az általam készített ékszereket, hisz bár sem arany, sem gyémánt, de még smaragd vagy rubin sincs az alapanyagaik között, mégis értéket képviselnek: az alkotás örömének felbecsülhetetlen kincsét hordozzák magukban.

Ezzel a mostani bejegyzéssel még mindig régi elmaradásom törlesztem, végre fotóvá átlényegítve az eddigi munkáimat. Ebben a heteknek érződő, de csak napok óta szürke, ködös és nyomasztó januárban azonban kevés fény állt rendelkezésre, hiába vártam napokig. Így maradt a mesterséges megoldás, és a néha alulvilágított, néha becsillanó képek. Legalább van hová fejlődni! :)

Teremtményeim

Minden ember természetes igénye az alkotás. Hisz alkotni valamit, a semmiből létrehozni bármit, ami abban a formában addig nem létezett, lényegében maga a teremtés.

Érdekes módon az alkotás nem csak energiát vesz el, hanem - legalábbis az én esetemben - kikapcsol, feltölt, megnyugtat és örömet szerez. Közben és utána. Akár én viselem az elkészült ékszert, akár elajándékozom. Ha a megajándékozott boldog, akkor minden pillanat, amit az ékszer megalkotásával töltöttem, sokszorosan megtérül.

Egy ideje már készülök arra, hogy megmutassam ezeket. Új év, régi célok megvalósítása. Szóval íme:

Kristályvilág

Ma reggelre újra fehérbe öltözött minden. A zúzmara apró kristályainak köszönhetően elvarázsolt, tündéri hellyé vált a kinti világ. Mintha a Széttáncolt cipellők királylányaként az elvarázsolt kristályerdőbe álmodtam volna magam az éjszaka. Igazán kedvemre való gondolat.
Később ez a vers jutott eszembe.

Nemes Nagy Ágnes: Fák

Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Mozdíthatatlan függönyök.

Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe.

És a folyót a fák mögött,
vadkacsa néma szárnyait,
s a vakfehér, kék éjszakát,
amelyben csuklyás tárgyak állnak,
meg kell tanulni itt a fák
kimondhatatlan tetteit.

Tagadhatatlan, hogy még az általam olyannyira nehezen viselt hideg ellenére is gyönyörű dolgokat produkál ez az évszak, s legalább annyi meseszép látnivalót produkál makulátlan hófehérségében, mint színekben gazdagabb testvérei, azért én már várom a virágokat.

Addig is, míg a zúzmarás rózsabimbó újra szirmokat bont, örvendjünk a hibiszkusz lágy hullámokban kibomló vörösségének.