Szinte biztos vagyok benne, hogy a bizsu szavunk a franciából került a magyar nyelvbe. Átesett azonban egy lényeges jelentésbeli módosuláson: míg a magyarban afféle kevéssé értékes ékszer, sokszor pejoratív értelmű rondaság megnevezése, addig a franciában ez az 'ékszer' szó. Mindenre ezt használják, a gyémánt fülönfüggőtől az arany nyakláncon át a műanyag lepkés csatig. Magyar aggyal kissé szokatlan ez a "felértékelődés", furcsa, hogy a bizsu valódi értéket képvisel. Én mégis ebben a franciás szellemben nevezem bijoux-nak az általam készített ékszereket, hisz bár sem arany, sem gyémánt, de még smaragd vagy rubin sincs az alapanyagaik között, mégis értéket képviselnek: az alkotás örömének felbecsülhetetlen kincsét hordozzák magukban.
Ezzel a mostani bejegyzéssel még mindig régi elmaradásom törlesztem, végre fotóvá átlényegítve az eddigi munkáimat. Ebben a heteknek érződő, de csak napok óta szürke, ködös és nyomasztó januárban azonban kevés fény állt rendelkezésre, hiába vártam napokig. Így maradt a mesterséges megoldás, és a néha alulvilágított, néha becsillanó képek. Legalább van hová fejlődni! :)
Ezzel a mostani bejegyzéssel még mindig régi elmaradásom törlesztem, végre fotóvá átlényegítve az eddigi munkáimat. Ebben a heteknek érződő, de csak napok óta szürke, ködös és nyomasztó januárban azonban kevés fény állt rendelkezésre, hiába vártam napokig. Így maradt a mesterséges megoldás, és a néha alulvilágított, néha becsillanó képek. Legalább van hová fejlődni! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése